Nagyon régóta szerettem volna fűzni magamnak egy sötétkék medált. Amikor az ember lánya elképzeli magának milyen is legyen a kész ékszere, ezernyi gondolat megfordul a fejében. Az én fejem tele van mindenféle lehetőséggel. Megfűzzem valamelyik mintát ami tetszik? Vagy lesz ami lesz alapon a saját ötletemet fűzzem? Nos az utóbbi lehetőség mellett döntöttem, az eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok.
Azt szeretem a gyöngyfűzésben, hogy végtelen lehetőséget rejt magában. Előszedegetni a gyöngyöket, válogatni közöttük és leülni próbálgatni, hogy most ezt a fajtát mindenképpen szeretném, de valahogy nem illik oda, nosza akkor bontok ezerrel, próbálkozom mással, majd valahova elhelyezem amit előzőleg fűzni akartam, de akárhogy is mindenképpen meg kell oldanom ezt a kérdést, mert kell nekem ez vagy az a gyöngy a medálba.
Nem tudom gyöngyfűző társaim mit éreznek amikor elkészül az ékszer amit fűznek. A saját nevemben tudok csak nyilatkozni, hogy egy kicsit olyan, mint amikor gyermekem született. Felemelő érzés, amikor az ember forgatja, felpróbálja, mutogatja a családnak. Persze a legnagyobb elismerés a kisfiam szájából hangzott el: "Anya ez gyönyörű! Hogy tudtál ilyet csinálni?" Kell ennél több egy anyának aki gyöngyfüggő? :) :) :)
Minta: Saját ötlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése